Csak így. Egy-két szótag. Számunkra, montisok számára ezeknek a szavaknak különös varázsuk van. Jelenthetnek egyedi és megismételhetetlen élményeket, emlékeket. Vagy éppen kíváncsiságot: Vajon milyen lehet? Én is kipróbáljam magam?

Mert aki egyszer kipróbálta, az nem felejti, hogy milyen is az, amikor több száz, sőt több mint ezer sorstársunkkal együtt nekivágunk, hogy legyőzzük azt, amit annyira szeretünk: a természetet, a hegyeket, az emelkedőket, a lejtőket. Esőben, sárban, bosszankodva, néha kétségbeesetten keresgélve egy botot, amivel lekapirgálhatjuk azt a 20 kilós sárdarabot a hátsókerékről, és közben nem tudjuk hová tenni a párás szemüveget. Vagy éppen a poros úton egy kis vízre áhítozva. Hogy aztán megérkezzünk egy frissítő ponthoz, és ott megosszuk másokkal, és meghallgassuk másoktól, hogy:

- Hogyan is volt annál a köves emelkedőnél? Te is fel tudtál tekerni? Na nem baj, majd jövőre többet edzek, és én is feltekerek! Nehogy már legyőzzön ez a hegy! Pont engem, aki ennyit dolgozik, és edz, hetente többször is, és aki idén lecserélte a bringáját is, hogy ezen ne múljon!? Bizony, nem adom fel, azért sem szállok le! Béla is felment itt tavaly, most én is fel fogok! Meg egyébként is, ott előttem megy az a pali, azt még utolérem ezen az emelkedőn... Vagy inkább a következőn. De azt már nem lehet, hogy még ezek is megelőzzenek? Hé! Hová siettek? A frissítőnél remélem megvárnak.
Nahát, már itt is vagyok, itt a frissítő pont. Itt vannak a haverok, és mind engem várt - de rendesek... Ááá, nem, dehogy, nincs semmi! Nincs gond, tök jól vagyok! Banán van? Kérek csokit is, egy kicsit. Mire várunk? Mehetünk tovább! Hány kilométer van még? Jövőre most már tényleg többet fogok edzeni... Ígérem! Vagy a rövid távon indulok.


Sok erőt és kitartást kívánunk minden bringásnak!

Esőre felkészülni! RAJT!


A 2012. évi TOP Maraton Szervezői.